A stresszről - testi, fiziológiai szempontból

2018.10.11

A stressz az, amikor egy személy a környezetéből érkező megterhelést, kényszert vagy lehetőséget ítéli meg, mint olyant, ami meghaladja az erőforrásait. A stressz forrása lehet minket ért kár vagy veszteség, észlelt vagy vélt fenyegetés, sőt kihívás is.

A megélt stressz nagysága függ a kiváltó esemény befolyásolhatóságától és bejósolhatóságától. Az olyan események, amik az énképünkkel függnek össze, vagy saját magunkkal kapcsolatos konfliktusokat gerjesztenek, nagyobb stresszhatást váltanak ki. A stresszt kiváltó eseményeket stresszornak nevezzünk, fő jellemzőjük, hogy alkalmazkodást kívánnak.

A stressz állapotának kialakulására sok elmélet született korábban, ezek közül a legismertebb Selye János Általános Adaptációs Szindróma elmélete. Selye laboratóriumi kutatásokra hivatkozva a stressz válasz kialakulásának három fázisát írta le, ezek a vészreakció (alarm), az aktív ellenállás (rezisztencia, adaptáció) és a kimerülés

A vészreakció szakasza alatt a szervezet találkozik a stresszt kiváltó ingerrel, beindulnak a vegetatív idegrendszeri reakciók, különböző fiziológiai válaszok keletkeznek a veszélyhelyzet elhárítására, amik felkészítik a szervezetet az "üss vagy fuss" válasz kivitelezésére. Ezeket a testi folyamatokat Cannon féle vészreakciók néven is ismerjük:

  • felgyorsul a szívműködés, hogy több vér jusson az izmokhoz,
  • felgyorsul a légzés, hogy több oxigén jusson a vérbe,
  • megemelkedik a vérnyomás az izmok munkáját segítendő,
  • emelkedik a vércukorszint,
  • a véreloszlás megváltozik, a nem létfontosságú szervekről a meneküléshez szükséges szervek felé áramlik,
  • kitágulnak a pupillák, hogy több fény jusson a szembe,
  • az idegrendszer éber lesz, a figyelem beszűkül.

Az aktív ellenállás szakasza alatt a kiváltó inger továbbra is fennáll, hatása elhúzódik, a szervezet továbbra is fenntartja a védekezést, alkalmazkodást. Ez rendkívül megterheli a szervezetet, és egy idő után a tartalék energiák is felhasználásra kerülnek. Komoly egészségkárosító veszéllyel jár ez a szakasz, itt alakulhatnak ki a stresszbetegségként, pszichoszomatikus betegségként ismert kórképek. Ilyenek lehetnek például:

  • fejfájás,
  • szív- és érrendszeri megbetegedések,
  • emésztőszervi megbetegedések,
  • hát- és ízületi fájdalommal járó megbetegedések,
  • allergia, bőrkiütések,
  • gyulladásos megbetegedések.

A kimerülés szakaszában a folyamatos stressz hatására a szervezet elveszti ellenálló képességét. A szervezet teljes kimerülése következik be, szöveti elváltozások, súlyos megbetegedések alakulnak ki. 

Léteznek olyan stresszélmények, amik testi, lelki egészségkárosodáshoz vezetnek - ezek a distressz élmények, amiket fent is olvashattál. A pszichológia általában ezekről az élményekről beszél. 

Hamarosan a stressz más aspektusairól, fajtáiról is olvashattok majd.